FEJEZETEK EGY LOVEAHOLIC ÉLETÉBŐL

2010-12-24

Extrém szerelem: no szex? - Interjú Cinthya Dictatorral

Valamilyen különleges, nem csontig lerágott cikktémával szerettem volna kedveskedni nektek az ünnepek alkalmából. Persze a szeretet vezérfonalán haladva kerestem a megfelelő interjúalanyt, míg végül az élet elém sodorta Cinthya Dictatort. A húszéves lány nem feltaláló, nem ünnepelt művész és nem is sztársportoló. Ő egyszerűen egy fiatal, aki sokszor az árral szemben haladva igyekszik megtalálni önmagát és a boldogságot. Ahogy tesszük mindannyian a mai világban. Cinthya mindössze annyiban különbözik tőlünk, hogy bátran keres... Majd megértitek, mire gondolok.

Több reklámban is szerepelt, ő volt az X-Faktor bevezető kampányának egyik arca, és ezek mellé meglehetősen feltűnő személyiség. Eddig mégis rendre átsiklottam a felette. És ezt nem véletlenül tettem. Az előítéleteim vezéreltek, úgy gondoltam, hogy nem éri meg időt és energiát fecsérelni egy újabb magamutogató bolondra. Aztán amikor meghallottam a művésznevét, még jót is nevettem rajta. Ki az a szerencsétlen idióta, aki a mai világban jópofának tartja a "Dictator" művésznevet? Aztán egy közös jótékonysági akció keretén belül néhány órára összezártak bennünket. Összezavart. Arra számítottam, hogy egy agresszív, csapongó, életfaló nőcskét sodort elém a sors, aki fél óráig sem bírja ki újabb heroinadag nélkül. Ezzel szemben egy kiegyensúlyozott, mosolygós és – most figyeljetek szerethető lánykát ismerhettem meg benne, aki a Facebook profilján a következőképpen nyilatkozik önmagáról: "Tündér vagyok. Száműzött lettem, száműzött egy Föld nevű bolygóra, hol aberrációnak, anomáliának tekintenek." Nos, ezek után kötelezőnek éreztem, hogy elbeszélgessek vele.

Azzal a kérdéssel kellene kezdenem, hogy mi az igazi neved, de nem teszem. Egyrészt a személyiségedhez igazodva szeretnék elszakadni az elvárásoktól. Másrészt számomra veled kapcsolatban nem az az érdekes, hogy mit adtak a szüleid, hanem az, hogy mit tettél önmagad érdekében. A Facebookon is a művészneved használod, melynek azért valljuk be, van egyfajta agresszív hatása, és negatív töltete.
A művésznevem sok mindent magában foglal. Erőteljes egyéniség vagyok, szeretem én irányítani a dolgokat. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy képtelen vagyok elviselni, ha irányítani próbálnak. Mindenről határozott elképzelésem van. Az életemről, a jövőmről és a művészetemről is. Sőt, ez mind egybeforrt, és leginkább a felvett művésznevem fejezi ki ezt az egészet. A művészetem igazából az én világom. Nem "a szabályok", hanem a saját szabályaim szerint élek. Ezt jelképezi a "Dictator" kifejezés, nincs semmiféle politikai töltete. Agresszívnek sem érzem, egyszerűen találó a lelkem habitusát nézve.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de elképesztően nézel ki. Lány létedre tetoválás itt, piercing ott, és hozzá még ez a cifra haj... Nem éppen hétköznapi külső. Mióta vagy ennyire "extrém" jelenség?
Gyerekkorom óta más vagyok, mint az átlag. 12 éves koromban kaptam meg az első acélbetétes bakancsomat, aztán kicsit később elindult a hajfestésőrület. Először türkiz lettem, aztán padlizsán, majd lila, kékes-fekete, sima fekete, vörös, pink és szőke. Az első piercingemet kilencedikben, az éjszaka közepén szúrtam be a saját ínyfékembe, azóta van az orromban és az ajkamban. Az első tetoválásom pedig a lábfejemen található koponya, Mellody volt.  

A szüleid mit szóltak hozzá, hogy a kislányuk nem feltétlenül királylányként, hanem sokkal inkább rocksztárként viselkedik?
Anyukám ezekbe nem egyezett bele, de mondtam neki, hogy a tiltás ellenére megcsináltatom. Ha tetszik neki, ha nem, én akarok piercinget és tetoválást. Nem vette komolyan, azt hitte, nem leszek elég bátor megtenni. Aztán egyik este úgy értem haza, hogy a lábamon virított Mellody. Na jó, a virított egy kicsit túlzás, mert annyira bedagadt tőle a lábfejem, hogy nem bírtam felmenni a szobámba a lépcsőn. Borzasztóan kellemetlen volt, egy hétig csak feküdtem az ágyamban, megmozdulni is alig bírtam. Anyukám a fájdalmam ellenére is kicsit őrült, azt gondolta, hogy ez majd elrettent. De nem! (nevet) Azóta már több varrásom van, és még csak most jön majd a java. Apukám egyébként sokkal rosszabbul fogadta a számára különc személyiségemet. Mindig másokhoz hasonlított. "Ez miért tud normális lenni, az miért nem olyan buggyant, mint te?". Többször veszekedtünk ezért egymással, de mai fejjel visszagondolva nem voltak azok hatalmas balhék. Mára pedig teljesen elfogadott olyannak, amilyen vagyok.



Oké, nyilván a szüleid féltettek. Szerintem te is hasonlóképpen cselekednél, ha a gyermeked, akire akár az életed árán is vigyáznod kell, hirtelen úgy akarna kinézni, mint a filmekben látott, lecsúszott drogosok vagy alkoholisták.
Úgy gondolom, amíg egy gyerek jó úton halad, addig "önmegvalósíthat". Miért baj az, ha valaki a tizennyolcadik születésnapja előtt tudja már, ki is valójában? Vagy legalább azt érzi, hogy nem olyan, mint a nagy átlag. Ha nem feltűnési viszketegségből teszi, hanem tényleg ezzel szeretné kifejezni önmagát, miért ne csinálhatná? Természetesen akkor közbelépnék a saját gyermekemnél, ha az önkeresés közben másoknak, vagy saját magának ártana. Sőt, határokat is szabnék. De hangsúlyozom: nem egy piercing belövetésétől lesz valaki drogfüggő vagy gyilkos.

A külsőd nyilván vonzza a tekinteteket. Ha valahol megjelensz, muszáj megnézni. Kicsit piszkálni foglak: nem a figyelem az, amiért ezt az egészet csinálod?
Nem azért nézek így ki, hogy megdöbbentsem az embereket. Sőt, minden egyes firtató, vagy rosszalló tekintet rosszul esik. Ugyan megszoktam már, de képtelen vagyok elfogadni, hogy lenéznek, megvetnek a külsőm miatt. Néha szívesen elkiabálnám magamat, hogy "emberek, nekem ezek a dolgok tetszenek, és?". Sablonosan hangzik, de ez vagyok én, és igen, vágyom arra, hogy elfogadjanak, elismerjenek. Ezt például Amerikában meg is kaptam. Egy hónapot éltem Miamiban, azt reméltem, ott teljesen átlagosnak számítok majd. Ugyan nem így történt, mert ugyanúgy megnéztek, ám az emberek nem megvetettek, hanem megdicsértek.

Egyszer sem próbáltad elnyomni a vágyaidat, és nem akartál "normálisan" élni?
Ez megint sablonosan hangzik, de nem tudok mást lenni, mint aki vagyok. Annak ellenére sem, hogy három éve, egy szombati napon, fényes nappal eszméletvesztésig vertek.  

Hogy történt?
Ez egy szombati nap volt. Délután egykor Újpest Központnál, az egyik villamosmegállónál sétáltam. Egy kisebb banda belém kötött, kiabáltak utánam, hogy "hogy nézel ki, te kurva?". Nem reagáltam, mire a banda egyetlen lánytagja utánam jött, és nekem esett. A többiek csak nézték, és röhögtek. Ám ez még semmi. Mivel délután volt, csúcsidő, a megállóban is legalább huszonöten várták a villamost. Végignézték úgy, hogy bárminemű segítséget is adtak volna. Teszem hozzá egy utcára volt a rendőrség.

Tettél utána feljelentést?
Készült látlelet, amit aztán elvittem a rendőrségre, ám ott lebeszéltek az egész ügyről. A rendőr szerint ilyen esetben kétszer is át kell gondolni, mit cselekszik az ember, hiszen éppen a feltűnő külső miatt könnyen rám találhatnak, ha bosszút akarnának állni. Még a végén ismét én járnék rosszabbul. Ezért inkább megcsináltam a jogosítványt, és kerülöm a környéket.

Nehéz lehet egy ilyen traumát feldolgozni...
A mai napig nem sikerült. Akkora lelki törést okozott az a lány, illetve a "nézőközönség" közömbössége, hogy sokáig rettegtem az emberektől. Sőt, talán sohasem tudom majd túltenni magamat a történteken. Nem mellesleg azóta is kitapintható egy csomó a nyakamban, így testemen is ott a rémálomba illő délután jele.

Eszem ágában sincs őket védeni, de gondolj bele, nem lehet egyszerű egy ilyen lányt agyban helyre tenni. Egyrészt bántja az embereket, hogy neked van erőd felvállalni önmagad. Másrészt a külsőd – ahogy már többször célozgattam rá – azt az érzés ébreszti az emberekben, hogy drogfüggő, alkoholista, és gátlástalan cafka lehetsz.
Ritkán járok bulizni. Rendezvényekre szívesen elmegyek, de szórakozóhelyekre nem igazán. Egy mindenki számára nyitott bulihely nekem olyan, mintha valakit a cápák közé vetnének. Ezért is szeretek a szoros baráti társaságommal teázni, vízipipázni, vagy csak körben ülve beszélgetni. Alkoholt már négy éve egyáltalán nem fogyasztok, és nem is dohányzom. A drogokat pedig nem hogy nem használok, hanem ellenzem is őket. Nem magyarázkodni akarok, de valóban vannak ellenem táplált előítéletek. Tudom, hogy képtelenség ezeket eloszlatni, ám ahol tudom, elmondom az életfelfogásomat. Talán nincs gond az értékrendemmel.

A fiúk mennyire bátrak? Én azt gondolnám, hogy a legtöbb srácnak meg sem próbál közeledni egy hasonló karakterű lányhoz. Nem azért, mert nem vagy vonzó, hanem mert túl sok lehetsz egy – megint csak ezt a szót használom "normális" kapcsolathoz.
Nem is nagyon szoktam pasizni. Persze van, hogy hatással van rám valaki, esetleg látom a fiún is a vonzalmat, de nem kezdeményezek. Magányos lélek vagyok. Inkább lelki társat keresek, mintsem szexpartnert. Ezt pedig Eszes Szabolcsban találtam meg.



Nem fontos neked a szex?

Maga a szexualitás foglalkoztat, csak más oldala, mint általában a fiatalokat. Nem maga a cselekmény, hanem az erotika, emberek életében betöltött szerepe érdekel. Sokat gondolkozom rajta, miért annyira fontos a szex. Családokat tesz tönkre, és akár életeket is kiolthat. Rengeteg emberi kapcsolat megy rá egy-egy, néhány perces élvezetre. Sőt, pénzt sem sajnálnak rá, és hazugságokat is generálnak miatta. Számomra ez rémisztő. Rendben, rossz volt, amíg tiltották, de a '60-as évek nagy szexforradalma káoszt indított el. Ami talán most van a csúcsponton.



Voltál már igazán szerelmes? Vágytál már arra, hogy szerelemből szeressenek? Ez most buta kérdésnek tűnhet, de az esetedben azon sem lepődnék meg, ha mindkét kérdésre nemmel válaszolnál.

Voltam szerelmes, sőt, többször is. Ha egyszer beleszeretek valakibe, az örökké tart. Az összes eddigi szerelmemet szeretem, a szívem különböző pontjaiban élnek. A mai napig rosszul érint, hogy ezeknek a kapcsolatoknak vége szakadt. Nagyon, nagyon, nagyon tudok szeretni, és ez gyakran rossz. Főleg azért, mert önmarcangoló típus vagyok.



Az önkifejezésed része a művészeted. Fotózol, a Facebook profilodon is rengeteg képed megtalálható.
Tinédzserkoromban kezdtem el fotózni, mára a szenvedélyemmé vált. Igyekszem a képeimbe belecsempészni a véleményemet. Szeretem gondolkozásra késztetni az embereket. A közelmúltban volt az első kiállításom, ami hatalmas élmény volt, meglepően sokan eljöttek, és csordultig töltött boldogságenergiával. Azóta rengeteg rajzot és fotót küldenek nekem, kíváncsiak a véleményemre. Szeretném a fiatalokat arra buzdítani, hogy ne csak a zene, hanem más művészeti ágak iránt is érdeklődjenek. Úgy látom, van rá igény. 





Mik a kedvenc témáid?
 Mi a műfajod?
Beállított fotókat készítek. Megrendezem a fotót, nem bízok semmit sem a véletlenre. Készítettem például Gáspár Evelynről is néhány képet. Azóta rengeteg túlsúllyal, és bizalomhiánnyal küszködő lány keres meg, hogy fotózzam le őket is. A szépségüket szeretnék megmutatni, de nem tudják, mert gondok adódnak az önértékelésükkel. Én ezeket a gátakat oldom fel, és nagyon élvezem. Ezzel szeretnék a jövőben is foglalkozni.



Találtam tőled néhány akvarellfestményt is. Legutoljára Marilyn Mansontól láttam hasonló műveket. Gondolom ez nem véletlen. 

Természetesen nem. (nevet) Manson mindig is hatással volt rám. Sőt, az ő Lest We Forget című lemezének borítóját festettem le először. Annyira boldoggá tett a végeredmény, hogy újabb és újabb kép kívánkozott ki belőlem. Manson megtanított a festékkel, és a színekkel kifejezni az érzéseimet. Nyáron Bécsben megnéztem a kiállítását is. Lenyűgözött. De a festés nálam kizárólag hobbi, tudom, hogy nem vagyok elég erős benne. Egyszerűen boldoggá tesz. Van, aki ököllel, én az ecsettel tudom kiadni a feszültséget.


Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club cinthya_dictator marilyn_manson gáspár_evelyn
Értékelés: 3.47 Hozzászólások: (14)
2010-12-22

Perverz szexmániás vagyok?

A napokban ingyenesen elolvashatóvá tettük az első regényem, a Barbibébi kezdő fejezetét. Puszta kíváncsiságból. A könyv eddigi olvasói ugyanis két táborra szakadtak: volt aki kiborult a soraimtól, sokan viszont azonnal beleragadtak a történetbe. Érdekelne, hogy ti mit gondoltok az ominózus fejezetről.

Amikor nyáron megjelent a Barbibébi, olyan sokféle véleményt kaptam vele kapcsolatban, hogy csak kapkodtam a fejemet. Volt aki olvasás nélkül pocskondiázta, akadt aki imádta, többen perverznek tituláltak miatta, közben pedig lassan 12 000-re rúg a Facebook like-jaim száma... Kétség nem fér hozzá, vegyes és intenzív érzéseket váltott ki a regényem. Viszont a kritikák általánosságban „csak” két irányból érkeztek: a könyvbloggerek, valamint a fiatal felnőttek felől. Kíváncsi lennék más véleményekre is, és mivel ti az internethasználatnak köszönhetően modern felfogásúak vagytok, a segítségeteket kérném. Olvassátok, majd véleményezzétek a könyvem első fejezetét!

Az ominózus részletet IDE KATTINTVA találjátok! A megnyíló oldalon a borító jobb felső sarkában található szamárfülre kell kattintani, és máris felugrik a szöveg!

A Barbibébiről háttér-információként annyit, hogy egy fiatal lányról szól, akit elvakítanak a reflektorok fényei, ő pedig görcsösen ragaszkodik a népszerűség-fürdőhöz. Bármit megtesz azért, hogy ne felejtsék el, és sokáig a hírességek között maradhasson.
A regény egyébként szórakoztató hangvétele által mély gondolatokat közvetít. Az  első fejezet például az egész történet tetőpontja. A csavaros szerkezet miatt a könyv a végkifejletnél kezdődik, olvasás közben pedig a csúcsponthoz vezető utat tárom fel.

Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz! Ha pedig tetszik a könyv, egy ajánlat: a Libriben decemberben 2+1 akcióban is megvásárolhatjátok.


AJÁNLAT: Drogfüggőbe voltam szerelmes. A történetet IDE KATTINTVA olvashatod el!



Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club ingyen
Értékelés: 5.00 Hozzászólások: (4)
2010-12-15

Egy titok: drogfüggőbe voltam szerelmes

"Ezek a képek túl durvák!", "Ha nagy író akarsz lenni, ezt nem szabad csinálnod" - ilyen, és ezekhez hasonló kritikákat kaptam ismerőseimtől, amikor megmutattam nekik a drogmentesklub.com népszerűsítéséhez készült, maszkos fotóimat. Bevallom, egy pillanatig elbizonytalanodtam: talán a saját érdekemben valóban törölni kellene a képeket... De meggyőzött a tudat, hogy nem magamért, hanem sok-sok ezer fiatalért vállaltam be a sokkoló sorozatot.

Sohasem próbáltam egyetlen drogot sem, bár, ha az alkoholt a tudatmódosító-szerek közé soroljuk, bevallom alkalmi fogyasztó vagyok. Józanságom ellenére a környezeteben több füves és cuccozó is megfordult. Nem kerestem őket, jöttek maguktól. Láttam, sőt, gyakran éreztem őket. Részese lehettem a mélypontjainak, és néhányan velem együtt jutottak a csúcsra. Kínáltak, csinálták előttem és igyekeztek meggyőzni a saját igazukról. Izgatták a fantáziám. Nem mondom, hogy mindig sziklaszilárd ellenállással hárítottam a csábítás, de büszke vagyok, mert végül rendre erős maradtam. Rohadjon meg Lucifer almája!

Igen, büszke vagyok! Jóleső érzéssel töltött el, hogy NEMET MONDTAM a modern kor egyik legsunyibb kísértőjének, és boldog vagyok, mert NEMET MONDTAM a saját kíváncsiságomnak. Kijelenthetem, a mai napig ura vagyok önmagamnak! Nem befolyásol semmi... azaz egy dolog mégis. Függök a szerelemtől. És a szerelem élénkvörösét gyakran beszennyezi a kábszer kosza. Ez a mai világban kikerülhetetlen probléma, amiről beszélnünk kell! Ahogy a drogokról általában!


Egy bimbózó párkapcsolatom ment rá a fűre. Gondolom, akadnak, akik most csak legyintenek: ugyan már, a fű ártalmatlan cucc. De én tudom, hogy nem az. Elmesélem a történetünket. Igyekszem a monitorokon keresztül éreztetni veletek azt a tehetetlen csalódást, mely béklyóba kötött, és hónapokon keresztül fojtogatott. Egy örökbecsű mondás elöljáróban: a titkok hazugságokat szülnek. Legyen ez a tételmondatunk.

Nevezzük az illetőt – a problémák elkerülése végett – M-nek! Hölgyeim és uraim, köszöntsétek M-t, aki már megismerkedésünkkor idusán is másik párkapcsolatban élt. Szerelmes volt Marihuánába.

Még valami az indulás előtt: ne számítsatok sokkoló történetre. A dráma odabent zajlik.

BESZÁLLÁS:
Minden tökéletesen kezdődött. Tényleg. Már-már vészjóslóan tökéletesen. Gondolom, ismeritek a lángolás érzését. Amikor az első pillanattól kezdve beindít, és felpörget a másik lénye. A puszta létezésétől is boldogság tölt el. Bizserget a nézése, elgyengít a mosolya, elkápráztatnak a gondolatai, és akár egyetlen kézmozdulatától átjárhat az izgalom. Ilyen volt ő nekem. És látszólag ilyen voltam én neki.

ELSŐ MEGÁLLÓ:
Ismertem korábbról, az egyik barátom kedvese volt előttem. Csúnya dolog összejönni az egyik barátom exével? Vagy szimplán őrültség? Lehet... de megvolt az első közös titkunk.
Igen, hallottam róla, hogy a saját társaságával gyakran füvezik. És? Az, hogy a barátom nem tudott rajta segíteni, nem egyenlő az én sikertelenségemmel. Majd én megmutatom! Miattam majd biztosan lerakja! Visszagondolva meglehetősen sokat dobott M-en vonzerején ez a kihívás... A kihívás, amely az elején úgy tűnt, mintha nem is létezne.

MÁSODIK MEGÁLLÓ:
Állította, hogy a füvezős baráti kör feloszlott. Összevesztek, eltávolodtak, és ő tiszta. Egyébként is csak néha szívott, nem vészes a dolog. Az első, bazsalygósan vidám találkozónk azonban hamar mélypontra jutott – ehhez mindössze annyi kellett, hogy meséljen a benne tomboló érzésekről: a sikertelenségről, a mihasznaságáról, a kilátástalanságáról és a tehetetlenségről. Bekajáltam. Akkor még nem tudtam, hogy ezek mind csalóka érzések, a borúlátás pedig a fű cinkosa. Elvonási tünet, amely rátukmálja a szervezetre, hogy újra szívjon. Utálod magad, és úgy érzed, közeledik a téboly... Tudod, mi az igazi téboly? Az, amikor függő vagy, de magad előtt is tagadod.

HARMADIK MEGÁLLÓ:
A drogfogyasztás féltve őrzött titok, a titok pedig nagyon szoros kapocs. A baráti társaság tagjai természetesen hamarost kibékültek egymással. A buli újraindult, de minden más elveszett. Lemondott találkozók, eltűnések, és hazugságok tarkították a napjaimat. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Nem tudtam mi történik körülöttem. Miközben a Barbibébi megjelenése után életem legboldogabb napjait élhettem volna át, gyötörődtem. Folyamatosan okokat kutattam. Azt hittem, hogy én rontottam valahol, és helyre akartam hozni a hibám. Én is a drog áldozatává váltam – ha csak átvitt értelemben is...

NEGYEDIK MEGÁLLÓ:
A fű egyik legrosszabb hatása, hogy eltompítja és érdektelenné teszi az embert. Hiába lelkesedsz valamiért/valakiért józanul, beszívva leszarod. Sőt, kiröhögöd. Gúnyolódsz rajta. M. reggel önmagát szégyellve imádott, este röhögött az önmegalázó kitartásomon. Szerettem. Szívből szerettem. Féltetem. És nem akartam elveszíteni. A görcsösséggel pedig kudarcot-kudarcra halmoztam. Nőtt a szarkupac, és egyre büdösebbé vált.
Nem volt még elég érzelmi kötelék ahhoz, hogy erősebb legyek az évek óta használt fűnél. Neki a marihuána a legnagyobb szerelem.

VÉGÁLLOMÁS:
Becsületemre legyen mondta, nem adtam fel egykönnyen. És talán ez volt a legnagyobb hibám. A józan eszem a szívemmel évődött. Engedjem el a kezét, és hagyjam a mélybe zuhanni azt, akit szeretek? Nem rám vallana... Hívtam, írtam, kerestem és piszkáltam, de mindhiába. Megoldások helyett idegeskedés kaptam. Ő nem változott, csak én - a tehetetlenségtől agresszív ösztönlénnyé korcsosodtam.
Be kellett látnom, hogy legjobb lesz, ha elengednem, különben én is martalékká válok.



Nem vagyok büszke a sikertelenségemre, de hozzátartozik a történethez. Igazából nehéz megmondani, hogy mit kellett volna tennem. Áruljátok el, ti hogyan cselekednétek egy hasonló helyzetben!? Hagynátok elveszni, vagy próbálkoznátok a végtelenségig? Egyáltalán elhihető, hogy vonzódik és kötődik, miközben porig aláz? És miért van rá szükség, ha ilyen?

Titkok. Ti miket titkoltok? Amiket szégyelltek? Vagy, amiket rejtegettek?
Én szégyelltem, ő pedig rejtegetett valamit...

Néha rosszfiú vagyok... szíveket török össze, testeket használok ki és eltulajdonítom mások szerelmeit. Igen, gyakran hibázok. Vonzom a problémákat, és a lehetetlen helyzeteket. Sajnos akkor is, ha megnyugodni vágyom. Büntet az élet? Lehet. Ám sok esetben nem én szenvedek leginkább. Látszólag ugyan nekem rosszabb, én vagyok az, akit rettenetesen becsaptak, valójában mégsem én húzom a rövidebbet. Hosszú távon semmiképpen sem.

Kiadtam egy titkot. Nem a kettőnké többé. Mit remélek tőle? Feloldozást? Talán.

Egy azonban biztos: beszélnünk kell a drogokról! A képek megjelenésével egy időben elindult bennem is valami... A Facebook és Twitter oldalamon, a www.lakatoslevente.hu-n, valamint itt, a StoryOnline-on is rendszeresen jelentkezek majd cikkekkel a témámban. Ha egyetértetek a kezdeményezéssel, és szerintetek is tenni kell drogok ellen, csatlakozzatok a Drogmentes Magyarországért Klubhoz! Regisztrációtokkal elősegítitek a hazai prevenciós munkát, és nem mellesleg tettek valamit a jó ügy érdekében!

További, sokkoló "drogos" fotókért KLIKKELJ IDE!

Furcsa, hogy ilyet kérek, de ne gondolkozz, MONDJATOK NEMET A DROGOKRA! Inkább vegyetek a kezetekbe egy jó könyvet. Az olvasás is új világba repít... csak nem öl meg! Vigyázzatok magatokra!


Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club drog szerelem
Értékelés: 5.00 Hozzászólások: (3)
2010-12-12

Janicsák Veca, és a szívek esete

Nem szokásom felbosszantani magamat tehetségkutatón, de szombat este elszakad bennem valami - lehet, hogy kívülről mindössze cérnaszakadásnak tűnik, ám én sokkal mélyebben érzem. Janicsák Veca kiesését méltatlannak tartom. Nem csak azért, mert drukkoltam neki, hanem mert vele együtt egy generáció kapott sajgó pofont.

Eddig úgy gondoltam, azért esnek ki sorban a tehetségkutató kiváló énekesei, mert az országnak "nincsen füle". Vagy, mert a kiesők valamiért nem szimpatikusak. Ezért is örültem Janicsák Vecának, hiszen azon kívül, hogy hátborzongatóan szépen énekel – és nem mellesleg gyönyörű teremtés – előadásai áthatolnak a felszínen. Egyenesen az ember szívéig ér, és napsugárként melengetett... már, ha a közönségnek van szíve. Úgy tűnik, hogy ennek az országnak "nincs szíve". Hiába a Cserháti Zsuzsa, Zámbó Jimmy, Szécsi Pál és Máté Péter őrület – a közönség többsége csak a felszínt érti, terméketlenek a gondolatmagok számára. Pedig Veca azt képviselte, amire minden vájtfülű - vagy magát annak gondoló - várt: igényes, alázatos és tanulékony volt. Mindhiába.

+++ Olvassátok el Levente legújabb bejegyzését is!
KLIKK IDE érte! +++

Veca kiesése egy generáció drámája. Kiszavazásával elillant a tehetségbe fektetett hit, helyét átvette az igazságtalanság kesernyés íze. Pedig végre volt egy lány a magyar médiában, akinek sikerült - gerjesztett, nyers szexuális vágy ébresztése nélkül - közel kerülnie a fiatalokhoz. Ő cicivillantó, popsimutogató, prostiimitátor helyett egy tehetséggel csordultig töltött, tiszta és őszinte szépség. Olyan, aki a lányoknak példakép, a fiúknak pedig hőn áhított nőideál. És bizony igazi ritkaság az olyan előadó, aki mindkét nemnek megfelel.
Hölgyeim, és uraim, Janicsák Veca több millió tévénéző előtt bebizonyította, hogy a mai világban is létezik természetes - külső és belső - szépség.



Egyfajta missziónak is nevezhetjük, amit Veca az X-Faktorban produkált. Értéket adott. Neki egyáltalán nem mindegy, hogy mit énekel. Műsorra tűzött dalaiban lüktetett a mögöttes mondanivaló: a csomagolás, és a csokimáz alatt várt a konyakos meggy. A leporolt bakelitslágerek, a művészi értékű dalszövegek és a fiatalok által ismeretlen dallamok feldolgozása majdnem új értelmet adtak a magyar könnyűzenének. Tényleg csak egy hajszál híja volt... Emberek, nem az igényes, és tartalmas popzene halt ki, hanem az előadók vesztek el. Miért? Mert nem figyeltek rájuk! Hiába könnyű a könnyűzene, sokak számára még így is nehézkes a befogadása. Jobbnak ítéltetik a csábos külső, és a szórakoztató ugrabugra. Miért? Mert emészthetőbbek, nem kell rajtuk gondolkodni. Te jó ég, tényleg butul az ország? Vagy ez csak egy véletlen...?

Mit tegyünk mi, fiatalok? Hiába hajt a bizonyítási vágy, miből merítsünk bátorságot, ha egy Janicsák Veca szintű énekesnőt kiszavaz a közönség? Milyen hangosan, vagy nyelven kell beszélni ahhoz, hogy meghallják, amiket mondunk? Hogy megértsék amiket mondunk... Hogy ne csak legyintsenek a korunkra... Elkeseredve, és összeszorított szájjal állok a jelenség előtt. Ám az vigasztal, hogy a kortársak számottevő része is értetlenkedik, sőt, háborog. Az adást követően egy emberként bolydultak fel a Facebookon és a Twitteren a hazai internetező fiatalok. Ez hatalmas szó, hiszen mi, a virtuális közösség naprakészek vagyunk a nemzetközi zenei trendekből. Nálunk a legmagasabb az ingerküszöb, és mi vagyunk a legkritikusabbak. Veca mégis elvarázsolt minket. Miért? Tiszta énekhang gépekkel kreálható, a hamisság pedig kijavítható. A rajzfilmfigura-tánc, a mozgás tanulható. Az élethű, csábos külső a Photoshop korában nem csak fikció... Így nem túlzás azt állítani, hogy az álomsztár ma már gépek által is megszülethet. Sőt, tökéletesebb és tisztább lehet a valóságnál. Ám van amire egyetlen szoftver (sőt, a legtöbb ember) sem képes: érzelmet, és tudatot adni egy dalnak.  



Sajnálom, hogy a folyton igényességre szomjazó nézők elengedték a nagy reménységet. Sír, mert magányosnak érzi magát az eddig melengetett szívem. De vigasztal a tudat, hogy Vecáról még biztosan hallunk. Adj nekünk Veca, mert mi kérünk belőled!

Mielőtt néhányan támadásba lendülnének, gyorsan hozzátenném, nem Vastag Csaba vesztére vágyom, hiszen ő is kifejezetten tehetséges énekes. Ráadásul nem akarok senkit sem bántani, csupán leírtam a véleményemet - sajnálom, ha valaki esetleg máshogy érti. Személy szerint egyébként Nikolas-Veca döntőre készültem. Miért? Nikolas lelkes, és rengeteget dolgozik a sikerért. Veca pedig olyat adott, amit más nem tudott. Nálam egyelőre ők a győztesek.

Mit gondoltok? Ti kinek drukkoltok? Hogyan fogadtátok Veca kiesését? 



Csatlakozz Levente Facebook profiljához! KLIKK IDE, és nyomj egy like-ot! :)


Írta: loveclub
Címkék: janicsák_veca x-faktor lakatos_levente barbibébi
Értékelés: 4.41 Hozzászólások: (1349)
2010-12-08

Leventének hívnak, magányfüggő vagyok (?)

Ugyan a Love Club blogregényt időhiányban nem tudom folytatni, ám még az elfoglaltságaim sem akadályozhatnak meg abban (szerencsére, vagy sajnos), hogy párkapcsolati témákon rágódjak. Annál is inkább, mert a "szerelemszag" kikerülhetetlenül gomolyog körülöttünk, folyamatos reakcióra késztetve az ember. Tépelődéseim pedig blog formába öntöm, így a Love Club - ha nem is úgy, mint eddig - újra kinyitja kapuit. A belépő ingyenes, kötelező fogyasztás nincs!

Tudjátok mit szeretek? Egyedül lenni. Nem tudom, hogy ez megvilágosodás, vagy puszta elfogadás, de mindenképpen könnyebbséggel tölt el. Néha persze elkap a hév, és hajtani kezdem a párkapcsolatba rejtett boldogságot... A boldogság olyan, mint a kagylóba zárt igazgyöngy – tudod, hogy ott van, de a megszerzéséhez türelemre... vagy erőszakra van szükséged...

Sokszor eltűnődöm azon, hogy a szerelem egy olyan termék, aminek iszonyatosan jó a PR-ja. Ez a hasonlat persze (sajnos) nem tőlem származik, ám amikor olvastam, azonnal megfogott. Gondoljatok csak bele, mennyi hasznos és haszontalan holmit lehet megkajáltatni a boldogságkeresőkkel... A lista végtelen, pedig talán (már) nem is létezik az a minőség, ami után áhítozunk.

Már gyerekkori piszkálódásokkal elkezdődik a márkaépítés. „Mikor lesz az esküvőd?”, „Melyik lány/fiú tetszik a suliból?”, vagy „Jaj, de szép pár lennétek!”... Ezek az ártalmatlannak tűnő, „cukiskodó” megjegyzések aztán akarva-akaratlanul elvárásokká duzzadnak. Kell. Muszáj. Fontos. Lényeges. Mert párkapcsolat nélkül senki és semmi sem vagy... Vagyis de: egy szarkupac. Szarkupacként pedig irigykedve nézed a szerelmesen ölelkező párokat. A szíved összeszorul, undorítónak és elcseszettnek érzed magad. Rágni kezd belülről az érzés: Mi a baj van veled? Mert elhitették, hogy ha normális lennél, párkapcsolatban élnél.

Én nem párkapcsolat-, hanem nyugalomfüggő vagyok. Nincs mindenáron szükségem Valakire. Nincs időm, és energiám arra, hogy tőlem abszolút idegen emberekkel foglalkozzak. Inkább foglalkozom magammal. Az álmaimmal. Tudom, hogy a magány nem ellenséges terület. Hogy lehetne rossz hely, ahol csak Mi vagyunk! Ahol csak te vagy, és ahol csak én vagyok... nyugalomban! Az fél a magánytól, aki önmagától retteg - a vágyaitól, a fantáziáitól és a hiányosságaitól. Mert ezek egyszerre támadó, kitartó kegyetlen démonok. Elég egy botlás a menekülés közben, és a torkodnak ugranak. Egy mentsvár létezik, a "tiszta szerelem". Már, ha még van olyan...

Lehet, hogy ma már felesleges a "tiszta szerelemre" várakozni. Nagyszüleink évtizedekig tartó boldogsága lassan történelemszámba megy. Hallottunk róla, de olyan messzinek tűnik, hogy csak elképzelni tudjuk, átélni nem. Pedig milyen jó volna, ha őszintén, magunkat adva, ám a másikat elfogadva alkothatnánk a párunkkal egy kerek egészet. De a valósággal szembefutni céltalan...

Tedd a szívedre a kezed! Voltál már igazán szerelmes? Voltál már igazán boldog egy párkapcsolatban? Ha van, akkor most boldog vagy a párkapcsolatodban? Vagy minden ezért volt, mert menekültél/menekülsz a magány elől...

Lányok, és fiúk! Meg kell tanulni egyedül lenni. Ne keressetek, hanem teremtsetek boldogságot. Először egyedül, aztán párban.

A szerelem csak hab a tornán, nélküle is finom lehet az életet. A hab úgyis hamarabb megromlik... :)

De tudom, minden szó hiábavaló, az első reménysugárnál úgyis "szerelembe esünk"! :) Éljenek a fikciók!

Vagy nem így gondoljátok?


Írta: loveclub
Címkék:
Értékelés: 5.00 Hozzászólások: (2)
2010-08-11

4. A kígyó almapálinkája

Nem tudok mit kezdeni a meglepetésekkel. Az illem szerint örülnöm kellene nekik, de a személyiségem egyszerűen nem engedi. Ösztönző izgalom helyett, bénító félelem telepszik rám. A meglepetéssel ugyanis párban jár a kétség: biztosan jó lesz nekem? Honnan tudhatná egy másik ember, hogy én minek örülök? Miért kell újra és újra mímelt mosollyal becsapni egymást? Én nem örülök a meglepetéseknek. Igazából nagyon kevés dolognak örülök. Ami bizonytalan, annak semmiképpen.

Tony a mosdó nyitott ajtajából visszafordult, és kérdőn bámult ránk. Tanácstalanul szorongattam felmelegedett parasörömet, idegességemben a párát izzadó üvegről lehámló címkét pödörgettem a hüvelykujjammal. Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, illetve mit kellene tennem. Ragadjam meg a lány csuklóját, és vonszoljam magammal a klotyóhoz? Soha életemben nem szexeltem WC-ben, többesben pedig végképp nem. Villanásszerű képek jelentek meg előttem, ahogy Tony a deszkán ül, a lány az öléhez hajol, miközben én hátulról mesterkedek. Megráztam a fejemet. A pia kinyitotta a szelencét.

Mielőtt bármit mondhattam, vagy tehettem volna, Ő megelőzött. Akár egy tapasztalt pornósztár, aki még a tévén keresztül is képes robbanásig izgatni a Tony-típusú maflákat, az ajka kellős közepére biggyesztette az ujját. Oké, tulajdonképpen én is a Tony-típusú maflák közé tartozom. Bármennyire kínos beismerni, huszonévesen az ember fiának minden második gondolata szexualitással telített. Mindössze a felfogás különbözik: van erőd megállni a céltalan ürítést, vagy elég bátornak születtél a csajozáshoz? Azt hiszem, én az első csoportot erősítem... és talán éppen a meglepetéstől való félelem zsugorítja borsónyira a gyomromat, amikor megtetszik egy csaj... Mi fog történni abban a francos WC-ben? Eddig jó ötletnek tűnt a szexkaland, de ahogy közeledett az idő egyre több kétségem támadt. Talán még egy sör dobna a kedvemen. Hogy hagyhattál itt egyedül Tony?

– Na, akkor lépjünk! – utasított Tony, én pedig úgy éreztem magam, mintha nem kiveréshez, hanem kivégzéshez készülődnék. Izgalmamban akkorát nyeltem, hogy gyaníthatóan a bár összes vendége hallotta.



Kővé dermedve ültem a bárszéken. Miközben vártam a megmentő csodára, figyeltem, ahogy a lány kígyóként tekerőzve ismét a pultra mászik, ám most nem azért, hogy megvillantsa a dekoltázsát - találomra kiemel a választékból egy üveg alkoholt. Almapálinka volt. Ha abban a helyzetben képes lettem volna gondolkodni, azonnal összerakom a jeleket: Ő maga volt a kísértés. Az ellenállhatatlan kísértés. Megragadta a csuklómat, és aprócska termete ellenére lerántott a bárszékről. Még ma sem tudom, hogy volt benne ennyi erő, pedig már csak a puszta ellenállásommal is eltörtem volna a kezét.

A WC helyett azonban a kijárat felé vette az irányt. A szűkös helyhez képest túl széleseket lépkedett, és óvatlanul nekiütközött az egyik asztal sarkának. Egy pohár táncot járt a bútorlapon, majd a Hattyú halálát előadva, kecsesen a kőre bukfencezett. Üvegszilánkok csörömpölése és káromkodás nyomta el a rádióból szivárgó zenét.

– Kérj egy másikat, és mond meg Tonynak, hogy írja a számlámhoz! Bent van a klotyóban, menj utána! – kiáltotta, majd amint kiértünk a hűvös októberi levegőre, kacagva felém fordult. - Szerinted az a hülye meddig fog várni ránk?

Nevetése visszhangzott a környéken, fogai szinte világítottak a sötétben. Élettel töltötte meg a haldokló őszi estét. Talán mondanom sem kell, hogy ennek a meglepetésnek kivételesen örültem. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi mindent tartogat még az éjszaka...

FIGYELEM! Szerelmi bánat gyötör? Botladozik a párkapcsolatod? Vagy csak egy megértő társra vágysz? Írd le történeted kommentben, csatlakozz te is a Love Clubhoz!


Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club szerelem szex almapálinka kígyó
Értékelés: 2.75 Hozzászólások: (7)
2010-08-09

3. Méz, eper és vér

Inni olyan, mint alkut kötni az ördöggel. Amikor rábuksz a piára, pontosan tudod, hogy másnap nagyon cudarul érzed majd magad. Mégis vedelsz. Megállás nélkül vedelsz, aztán a sajgó fejedet támasztva azon tűnődsz, hogy lehetsz ekkora balfék. Önmagad büntetéseként falba vernéd a fejed – de minek, így is eléggé fáj?! Gyomrod a lelkeddel összekapaszkodva vad tangót jár, és a lüktető ritmusú tánc összekavarja az érzéseidet. Nos igen, a fájdalom csillapításának ára gyakran még több fájdalom.

Első látásra beleszerettem. Tudom, nevetségesen hangzik, hiszen én is mindig mosolyogtam, amikor valaki a villámcsapásként érkező érzelmekről hadovált. Biztos voltam benne, hogy a tévéből ömlő szappanoperák és talk show-k kedvenc témája csak áltatás. Puszta reklámpszichológia. Ahogy mai világban a szerelem is csak mézesmadzag, amit a multik szívesen húzogatnak el a nők orra előtt. Termékeket építenek a szerelem köré. Parfümök a csábításhoz, dezodorok a randik izgalma ellen, rágók a csókolózás előtt, szőrtelenítő a selymes bőrért, zacskós leves, ha otthon akarod lenyűgözni a párod, és még sorolhatnám a szerelemüzletág tukmálós szövegeit. A képlet egyszerű: mindenkinek az kell, ami elérhetetlen. Én pedig biztos voltam benne, hogy a mai önző, törtető és egomán világban a szerelem elérhetetlen... Nem is kerestem. Minek? Úgysincs. Sőt, pénzem sincs elég arra, hogy előfizessek rá egy dögös szőke személyében. Anyukám szerint a drága holmik mindig jobb minőségűek, és hosszabban kitartanak. Ámbár ő a nők helyett a cipőkre gondolt... de mi a különbség a kettő között? Oké, ez így durván hangzik, de akkor persze senki sem szisszen fel, amikor egy nő, a tűsarkújával tapossa el a szerelmes férfit...

Méz, eper és vér. Ez a három szó jut eszembe az első találkozásunkról.

Mézillat hullámzott körülötte. „Fullánkmerevítő” mézillat. Mint később megtudtam, a tusfürdője volt mézes aromájú, amely olyannyira illet a bőre kémiájához, hogy a parfümje sem tompított rajta. Az édes összhatást rövid, kócos, eperszínű haja tette tökéletessé. Érett eper. Most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok. Kiéheztet. Ahogy a duzzadt ajkain virító vérvörös rúzs is felpiszkálta a bennem rejlő vadászösztönt. Éreztem, ahogy fenevaddá korcsosulok, és a vér színe láttán habzsolni akarok. Elvesztem az eszemet. Megszűnt a külvilág, kizárólag arra tudtam koncentrálni, ahogy beleharap az alsó ajkába. Ahogy a hús megadja magát a metszőfogaknak, éppen úgy, ahogy a nő hajlik a férfi karjai között.

Eljönnél kettőnkkel? Tony ocsmány, nevetésnek szánt röfögése rántott vissza a cigarettafüstös bárba.

A lány engem nézett, én pedig őt bámultam. Ilyen könnyedén indult. Ha Tony nem töri ketté a pillanatot, talán örökké tartott volna.

Miért is ne? Válasz közben  a lány méregzöld szemében szenvedély villant, de arca szenvtelen maradt.



Tony belebokszolt a vállamba, kis híja volt, hogy leboruljak a bárszékről, és kinyuvadt békaként terüljek el a földön. Karmolt a kétségbeesés: lehet, hogy mégiscsak ribanc? Ha a szerencsémet nézzük, biztosan.

Ugye megmondtam? Tony röfögése fejhangú visításba fordult. A sivító malacok néhány perccel később általában elhallgatnak. Néha örökre.

Magamra erőltettem egy lazának szánt, ám görcsösre sikeredett vigyort. Hallgattam, hogy Tony és az eperlány évődik egymással, közben pedig azon tűnődtem, hogyan szökhetnék meg – leginkább a vágyaim elől. Amennyire undorodtam a gondolattól, hogy Tonyval együtt döngessük meg a lányt, annyira vonzott a törékeny test. Remegett a gyomrom a vágytól, magaménak akartam.

Itt a WC-ben? tette fel a kérdés szemrebbenés nélkül a lány.

Van egy szolgálati klotyó, kulcsra lehet zárni. Beférünk hárman – Tony szemében lángolt az izgatottság, közben kőportól kiszáradt, cserepessé vált tenyerét dörzsölte.

A lány ekkor ráhajolt a pultra, Tony előtt a melle buggyant ki, előttem a combja villant fel a szoknya alól. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire kihívóan öltözködik. Haverom le sem bírta venni elkerekedő szemét a dekoltázsról.

Menj előre, mi utánad megyünk – suttogta mosollyal a szája szélén. Különben magyarázkodnod kellene a főnökeidnek, hogy miért tűntél el két vendéggel a sloziban.

A pult mögötti sarokba kis kamerát szereltek, a masina piros villogással jelezte, hogy mindent rögzít. A lány csücsörítve puszit dobott az objektív felé, majd kecses mozdulatokkal visszacsusszant a bárszékre.
Tony nagyot nyelt, szája egyetlen vonallá változott, homlokára verítékcseppek gyűltek,  kerek arcából pedig kiszaladt a vér – nem nehéz kitalálni, hogy hova. Nagy szerencséje, hogy deréktól felfelé látszott ki a pult mögül, különben az összes vendég a dudorodó nadrágján röhögött volna.  Ez az állapot, amikor a férfi a legbefolyásolhatóbb. A leggyengébb pont.

Oké – bólintott Tony, majd a konyharuhát maga elé lógatva, fütyörészve a mosdó felé vette az irányt.

Izzadt a tenyerem. Fogalmam sem volt mi következik. Sodródtam az árral. Bevallom, az sem lett volna ellenemre, ha Tony után megyünk, és a kislányos női test összes áldását kihasználva elszórakozunk egy kicsit. Most látom csak, mennyire mocskos világban éltem, ameddig nem ismertem őt.

Ám a sors úgy akarta,
hogy azon az estén rám találjon az ingyen-szerelem.

FIGYELEM! Szerelmi bánat gyötör? Botladozik a párkapcsolatod? Vagy csak egy megértő társra vágysz? Írd le történeted kommentben, csatlakozz te is a Love Clubhoz!


Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club szerelem eper méz vér
Értékelés: 4.19 Hozzászólások: (1)
2010-08-03

2. Parasör

Nehezen tudom eldönteni, hogy a szemembe tűző napsugarak, vagy a hasogató fejfájás ébresztett. A fájdalommal harcolva, reflexszerűen a mobilomért nyúlok, hátha...

Nem érkezett új üzenet. Továbbra sem írt. Szerencse, hogy a szabadságom kezdetén lecseréltem a telefon háttérképét: eddig az ő fotója mosolygott rám, ma már egy New Yorkról készített légi felvétel köszönt. Naivan azt reméltem, ha nem látom, könnyebben kitörlöm őt a fejemből. A továbblépés nevetséges botladozássá korcsosult. Egy burleszkfilmben élek. 

"Angie, Angie, when will those clouds all disappear?” Mick Jagger hangja felszántja a lelkemet, ám magok helyett sót hint a barázdákba. Körbe-körbe forog körülöttem minden: a Rolling Stones dal, az idő és a szoba is. 22 éves vagyok, és kezdő alkoholista. Mindez egy lány miatt. 

A szobám lassan szemétdombbá válik. Mosatlan ruhák, használt edények, kidobásra váró papírfecnik és olvasatlan újságok. Én, a kiskakas pedig a halom tetején kapirgálok, és bámulom a birodalmamat... Sohasem voltam nagy rendmániás, a káosz az életem része, de a tisztaságra mindig ügyeltem. Most pedig olyan csótánnyá váltam, amilyennek az emberek többsége gondol, ha megtudják miből élek. A képzőművészek a mai világban megtűrt léhűtők. A munkánk vagy a sznobizmus játékszere, vagy a szükséges rossz, amit valakivel el kell végeztetni. Vagy pénz és megaláztatás, vagy kreatív munka és pénztelenség. Az ember általában választhat, sőt, örülhet, ha valahol talál magának melót. Én igazán szerencsésnek mondhatom magam, amiért mind a két területen megvetettem a lábamat. Főállásban webdesignerként dolgozom, mellékállásban graffitiművész vagyok. Na, az utóbbi hallatán torzul el igazán az emberek arca. Főleg az idősebbeké. Rögtön huligánnak gondolnak, aki festékszórókkal templomokat és műemlékeket rongál. Oké, régen követtem el hibákat, de kinőttem a kalandvágyó kamasz korszakot. Gipszkarton-falra fújok, és az interneten keresztül a világ bármely pontjáról rendelhetnek tőlem.

A munkám során ismertem meg őt is.


Egy japán megrendelő aktot kért tőlem. Hatalmas felületen, hamvas lánytestet arcpirító ábrázolással. Kétségbe estem. Nem a meztelenkedés okozott gondot, hanem a modell. Honnan szerzek meztelenkedő tinilányt anélkül, hogy ne zárjanak be pedofília vádjával? Ráadásul a „leszel a modellem?” kérdés manapság a „megdughatlak a WC-ben?” kérdéssel egyenlő. Parasörre szomjaztam, s a középszerű szobrászból pultossá avanzsáló haverom bárjában fogyasztottam el. Tony (eredetileg Tóni, de szeret nagyzolni) híres nőcsábász. Nem jó túl jóképű pasas, ám van kisugárzása. Ha pedig a kisugárzás nem elég, előkotorja a farmerzsebében lapuló üvegcsét, és Gina istennő segítségét kéri. Undorító alak – ezt rendre közlöm is vele, mire elröhögi magát. Szerinte megteheti. 

– Tudom, ki kell neked. Volt itt múlthéten egy kis kurva, még oldószer sem kellett neki. Jött az magától. Azt hazudta tizennyolc, pedig olyan teste volt, mint egy tizenhat évesnek. És hogy élvezte, főleg amikor szarrá karmolta a hátamat. Mondtam neki utána, hogy olyan, mint egy vadmacska. – Beszéd közben vaskos kezével kalimpált maga előtt. – Ezen meg csak mosolygott. Biztos dilis, de iszonyatosan tolja neki.

Akkor csupán véletlen tűnt, de ma már sorsszerűnek hat, hogy a lány aznap este ismét felbukkant a a bárban. Cseppet sem tűnt könnyűvérűnek.

Vagy én láttam benne többet?

FIGYELEM! Szerelmi bánat gyötör? Botladozik a párkapcsolatod? Vagy csak egy megértő társra vágysz? Írd le történeted kommentben, csatlakozz te is a Love Clubhoz!



Írta: loveclub
Címkék: lakatos_levente barbibébi love_club rolling_stones szerelem
Értékelés: 3.39 Hozzászólások: (2)
2010-08-01

1. Meztelen vagyok

Még ma is nagyon nehezen hiszem el, hogy vége. Hogy ennyi volt. Bár már egy hónapja történt, minden reggel úgy ébredek, mintha előző éjjel lépett volna ki az életemből. A nyomasztó hiány megfertőzi a perceimet. A betegségtől haldoklik az idő, egyre lassabban halad. Amint leszegett fejjel cammogok utána, azon tűnődöm, hol hibáztam? De már a kérdés is túl gyerekes. Csalódok, amiért soha nincsenek válaszok. A csalódásból aztán kirügyezik a tehetetlenség húsevő virága, és kiszipolyozza a valóság döglegyéből az éltető illúziót.


Lakatos Levente első, nagy port kavart regénye, a Barbibébi 20% kedvezménnyel m
egrendelhető a Polc.hu könyváruházban!
KLIKK !


Még ma is nagyon nehezen hiszem el, hogy vége. Hogy ennyi volt. Bár már egy hónapja történt, minden reggel úgy ébredek, mintha előző éjjel lépett volna ki az életemből. A nyomasztó hiány megfertőzi a perceimet. A betegségtől haldoklik az idő, egyre lassabban halad. Amint leszegett fejjel cammogok utána, azon tűnődöm, hol hibáztam? De már a kérdés is túl gyerekes. Csalódok, amiért soha nincsenek válaszok. A csalódásból aztán kirügyezik a tehetetlenség húsevő virága, és kiszipolyozza a valóság döglegyéből az éltető illúziót.


Amikor ráeszméltem a magányomra, az érzés már olyan monotonná vált, mint az ismétlésre  állított dal a lejátszóban. Az Angie a Rolling Stonestól. Az a kedvencünk. Elhatároztam, hogy továbbra is jelen időben beszélek róla. Amíg érzem az illatát, látom magam előtt az arcát, és fülemben cseng a hangja mindenképpen. Lefekvéskor égve hagyom az éjjeli lámpát… ha esetleg visszajönne, ébredéskor szinte érzem a teste melegét. Reflex, vagy remény? Mindegy, hogy minek nevezzük, a lényeg, hogy szétszaggat. Hogy juthattam idáig?



Három, félálomban telt hét után a főnököm szabadságra küldött. Azt mondta, jobb lesz. Idősebb, tapasztaltabb és bölcsebb, hát hittem neki. Kár volt, mert nem lett jobb. Sőt, még mélyebbre süllyedtem. Öt napja meztelenül forgolódom az ágyban. Nem fürödtem, nem borotválkoztam. Szúr a szakállam, émelyítő izzadságszagom pedig összefonódik az alkohol fojtogató aromájával. Elmosolyodom, amikor arra gondolok, milyen arcot vágna, ha váratlanul betoppanna, és így találna. Amikor dühös, szemében parázs gyúl, ám hamar rájössz, hogy a szikrák valójában ártalmatlanok. Nem az erejéért, hanem a szépségéért csodálod. A szépség pedig mindössze állapot, nem erény.

Reggel óta a második üveg Jim Beam sétált be a szobámba. Milyen különös a nő és a férfi. Amíg az előbbi eszik, az utóbbi iszik fájdalmában – bánatunkban is kiegészítjük egymást. Nincs mit szépíteni, nyakló nélkül vedelem a whisky-t, és minimális lelkiismeret-furdalás sem gyötör miatta. Sokkal szégyenletesebbek azok a gondolatok, melyek a fejemben cikáznak. Mikor lehunyom a szemem, szűzies, félénk mosolya helyett kipirult gyönyörvigyora elevenedik meg előttem. Nem azt látom, amint szeret, hanem amint élvez engem. Tehetetlenül a párnámra csapok, ám még a szövetből is az ő illata kúszik felém. Mindenhol ő, mindenben szex van.

Többször eltűnődtem azon, vajon mi vonz hozzá? A szeretkezés közben reszkető teste? Az orgazmusa után kicsorduló könnycseppjei? A szomorú tekintete, melytől a leghatározottabb férfi torka is összeszorul? Vagy a lényét körüllengő titokzatosság? A barátaim szerint bekattantam, amiért egy olyan lány után áhítozom, akinek még az igazi nevét sem tudom. Ez a mai kor egyik csodája: az lehetsz, aki szeretnél, mert senkit sem érdekel, hogy ki vagy valójában. Úgy változtatod a külsőd, a neved és az identitásod, ahogy a kedved tartja. Ez az őrültek, gyilkosok és csalók világa.

Akkor döbbentem rá, hogy semmit sem tudok róla, amikor köddé vált. Hiába vegyítettük szeretkezéseinket céltalan beszélgetésekkel, mindig csak én meséltem. Nem akartam tolakodónak tűnni. Attól, hogy valaki levetkőzi gátlásait az ágyban, még az érzéseit tekintve lehet szemérmes. Hittem, hogy az idő múlásával kibontakozik előttem.

Az idő. Az idő a kulcsa mindennek?


FIGYELEM! Szerelmi bánat gyötör? Botladozik a párkapcsolatod? Vagy csak egy megértő társra vágysz? Írd le történeted kommentben, csatlakozz te is a Love Clubhoz!


Írta: loveclub
Címkék: barbibébi szerelem szex lakatos_levente love_club
Értékelés: 3.60 Hozzászólások: (2)

INFORMÁCIÓK

A Barbibébi című könyv szerzőjének blogja.


Vigyázat, az írások a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat, mondatokat és szavakat tartalmazhatnak!

Írd le a saját szerelmi történetedet a bejegyzések alatti kommentekhez - legyen az akár szomorú, akár boldog sztori!

CSATLAKOZZ FACEBOOKON!



ÜZENŐFAL

2010-12-28 23:05:34 bori Meg volt bundázva ez az egész x faktor.Még el sem kezdődött a verseny én már akkor hallottam hogy egy Vastag Csaba nevezetű énekes lesz a győztes.Ez a srác már régebben egy ismert énekes volt többször szerepelt is a tv-ben.Pl. popdaráló,Barátok közt,reklámok szereplője is volt.Tehát nem az ismeretlenségből került elő.Neki ennyiből könnyebb volt a dolga.....

2010-12-26 10:31:19 lélek ALEX! IGAZAD VAN! ENGEM A KERESZTERS MAGAMUTOGATÁSA, IDÉTLEN VISELKEDÉSE BOSSZANTOTT, JÁTSZOTTA MAGÁT PERSZE PÉTER IS! REMEK HANG GYŐZÖTT, PERSZE A KALAPOS IS REMEK VOLT!

2010-12-25 11:00:48 henrik a Norbi majdnem különleges csak majdnem Joó show man mint a gyözike ez is csúnya meg az is de hangja katasztrófa a tabáni na annak van hangja meg vastag csabaknak . a többi gagyi.

2010-12-17 20:52:31 P Egy kicsit otthon vagyok a témában, ezért csak halkan jegyzem meg: Nikolas egyetlen dal erejéig kötött szerződést, amit fel is énekelt, le is forgatták a hozzá tartozó klippet. És ennyi. A szerződés nem kizárólagos, egyetlen alkalomra szólt. Hol itt a hiba?

2010-12-17 15:41:52 Nikol Én örülök, hogy kiesett Veca, mert nem bírom az olyan embereket akik apucival mennek a válogatásra!Arról nem is beszélve, hogy ő már egyszer indult egy ilyen versenyen(Csillag születik), ott is bejutott a legjobb 12 közé és mégsem kamatoztatta!Szerintem lányok közül Wolf Kati volt a legjobb!

2010-12-17 15:38:43 pixár Nem a Csaba jóképűségén múlt, hogy tovább jutott!

2010-12-17 15:22:44 Atyuska Rájöttem, sokaknak miért (lett) ellenszenves Keresztes Ildikó. Azt mondta ugyanis folyamatosan, hogy Janicsák Veca tökéletesen énekel, nem talál benne hibát és hogy valódi tehetség. Aztán az első adandó alkalommal kiejtette, méghozzá egy olyan valakivel szemben, akiről korábban nem mindig nyilatkozott pozitívan. Mi baja volt Vecával? Hát várta, hogy kijőjjön belőle az ÁLLAT, de nem jött....
Most sok embernek mi baja Ildivel?
Vártuk, hogy kijőjjön belőle az EMBER, de nem .....

2010-12-17 12:27:55 Znita Norbit nézve és hallgatva (igen, én meg fogom venni a CD-jét!)jobb kedvem lesz, Vecát hallgatva viszont inkább eret vágnék magamon. De ez csak az én véleményem. Nyilván az öngyilkos hajlamúak szívesen hallgatják őt...

2010-12-16 15:50:24 zacc Veca iszonyatosan MODOROS! Rossz hallgatni sokszor ahogy elront egy-egy dalt.
Wolf Kati EZERSZER !!!! JOBB nála!

2010-12-16 07:05:31 Roland Kérdésem maceszgombóchoz:
"Veca ugyan jobban énekel mint Csaba ha szakmailag hallgatjuk de télleg sok ilyen hang van határon innen stul"
Sorolj már fel néhány hazai énekesnőt légyszi... (a külföldiek meg nem énekelnek magyrul szóval azok eleve tárgytalanok)
"és kinézetre is átlagos,jelenségnek is"
Egyáltalán nem átlagos de még ha az is lenne az miért is lenne baj? Csak a cicababa, festettszőke, szilikonbarbik legyenek a TV-ben? Szóval akkor a tehetség smafu és éljen a látvány? Elég szánalmas látásmód...

2010-12-15 23:30:12 Dorina. Kedves profi? !!
Nagyon felháborító az amit ide írt,mert van még egy kakukk tojás a csapatban,és az nem más mint
Vastag Csaba!
Az egyáltalán nem baj hogy a Barátok köztben is szerepelt a drága egyetlen nyálas Csabika.

Na és ki énekelt 2 és fél évig MINDEN egyes pénteken vagy szombaton és persze minden szilveszterkor ismétlésben, a Popdaráló c. műsorban? Vastag Csaba!
Akkor meg? Ne hogy már még önök,vagy maga legyen felháborodva Nikolas ilyen olyan kis piti ügyein!
Ezek szerint Norbinak kéne nyernie?!
Hajrá Nikolas!!! ♥

2010-12-15 23:15:38 Looysee Egy kicsit én is felfújt lufinak gondolom ezt a történetet. Én nem voltam Veca rajongó, mert azt éreztem, hogy kivételezett helyzetben volt. Nem ugyan azzal a mércével mérték, mint a többi versenyzőt. Nála nem volt probléma, hogy állandóan lassú számokat énekelt, nem volt baj, hogy egysíkú volt és kissé manipulatív. Szépen fel lett építve a stratégia. Geszti ezt nagyon tudja. Az, hogy ez nem volt valódi most derült ki, amikor kiesett és nyilatkozik.

2010-12-15 19:03:17 vektor Veca a nyerő a legjobb női hang!!

2010-12-15 17:50:50 mocis Remélem ez a Keresztes alkesz még alvás előtt egy fél liter pálinkát legurított Ferróval együtt. Szégyelljék magukat

2010-12-15 15:45:48 profi?
Botrány van az X-Faktorban? – Takács Nikolas nem indulhatott volna

Még csak most indult el az X-Faktor című műsor, de máris felmerült egy - kicsit hasonló - igazán nagy gond az egyik versenyzővel kapcsolatban. Takács Nikolas elvarázsolta a zsűrit, Leonard Cohen Hallelujah című számának feldolgozásával. A műsor közben különféle fórumokon egyre többen kezdték kérdezni, hogy egy ilyen Istenadta tehetségről, miért nem hallhattunk korábban.

Az igazság az, hogy aki kutakodott és nézte az újdonságokat, az láthatta, hogy Nikolas már korábban feltűnt, sőt egy videoklipet készítettek neki, melynek Egy igaz szó a címe. Egyébként ez magyar, angol és szlovák nyelven is megjelent, az első kettőből pedig forgattak egy mozgóképes anyagot

Ha ez mind igaz, – és ezek szerint az – akkor az a szegény srác duma, csak egy hihetetlenül nagy kamu volt, amit gyönyörűen megkomponáltak az RTL Klubnál. Építgette a karrierjét, ami nem olyan tempóban ment, mint ahogyan azt tervezte, így bepróbálkozott a tehetségkutatón. Ráadásként, hogy a történet azért ne legyen ilyen egyszerű, Nikolas hivatalos oldalán a menedzsmentje – igen, mert neki már van ilyene – kitett egy közleményt, amit most változtatás nélkül bemásolok. Azt hiszem lesz itt még balhé, pereskedés, címlapok tömkelege

„Takács Nikolas, kizárólagos menedzsment szerződést írt alá
a G-mega Music Produkcióval 2009-ben. A G-Mega Music gondozásában az
mTon kiadónál megjelent 2009. októberében az "Egy igazi szó"
című dala magyar, szlovák és angol nyelven, melyhez angolul és
magyarul is videoklip készült. Mindezek ellenére a menedzsment és
a kiadó tudta nélkül januárban jelentkezett a tehetségkutató
műsorba, melynek szereplője lesz az élő adásokban is.
Az mTon kiadó és a G-Mega Music hozzájárulását NEM adta a
szerepléséhez”

2010-12-15 15:43:05 tuti A legutóbbi adásban sem Csabának, sem Norbinak nem volt zene a fülén az első számaiknál. A lányok is csak rutinból táncoltak. Ezért volt Csabi hamis, a Norbinál nem tűnt fel.

2010-12-15 15:40:41 böbe Ne szavazzunk a keresztes mentoráltjaira!

2010-12-15 13:55:35 kismadár Író akarsz lenni...meg néha rosszfiú vagy...és testeket használsz ki és eltulajdonítod mások szerelmeit. Ez jó. nagyon.

2010-12-15 11:07:01 timi szerintem már rég a Norbinak kellett volna kiesni!Vecának van a legszebb legtisztább hangja!így,hogy kiesett már nem is érdekes a finálé!

2010-12-15 00:14:24 maceszgombóc Először is:Keresztesnek joga volt igy cselekedni,hisz a más mentorok is döntöttek má igy az előzőkben,most mégis mindenki őt szidja.2:mindig el van felejtve,hogy ez egy játék,s akiki benne voltak a nagy ismertséget megszerezték már.3veca ugyan jobban énekel mint Csaba ha szakmailag hallgatjuk de télleg sok ilyen hang van határon innen stul és kinézetre is átlagos,jelenségnek is.unalmasan,kiszámitott,ugyan Nikolas tv-n innen jó embernek tünik de ugyanakkor pont ezért számomra ő se izgi.Itt a versenyzők nem mertek kockáztatni,maradtak a bevált dolgaiknál.Nekem Csaba ezért sokkal inkább érdekes jelenség,nevezzük x faktornak-hahaha-mert lehet,hogy nem énekel olyan kimódoltan tisztán,de sokkal fűszeresebb,csak már rajta is rontottak.itt mégis a félprofik nyernek:felépülést mindenkinek

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
Két szám összege: 3 meg 9 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 20107